ülünk egymással szemben keresünk valamit a lélek-tükörben csak egy pillanatra hunyjuk be szemünk és gondolatban máris vétkezünk... sápadtan érkezik a vágy látom tétova némaságodon még menekülnél bőröd alatt feszülnek az idegek ugrani kész minden izom most! csak menekülni el... most! menekülni kell... talán felugrassz és többé nem látlak ...az nem lehet nem engedlek el tekintetedbe kapaszkodom foglyul ejtettem a sürgetés erős harc dúl benned maradni és mindent odaadni vagy menni és mindent oda hagyni vörösen érkezik a vágy látom zavart némaságod már csak vibrálsz csak vársz az érintésre a pillanatra ami átszakítja a látszat falait ami még segít hogy leküzd a feltörő szenvedélyt ami úgy tesz mintha adna még esélyt hogy menekülhess hogy elszaladj de már nincs erő tested már csak az odaadás parancsát érti már csak a tekintet simogatását érzi csak az érintés varázsát várja csak az ölelkezés mámorát kívánja ismét nyitva a két szempár ismét mosolyog két szem rám csendes derű és néma szomorúság a szemekben ...legalább egy pillanatra szerettem