A:-Szia! B:-Szia. A:- Mesélj valamit! B:- Szereted a meséket? A:- Nagyon!! B:- Legszívesebben Rólad mesélnék! A:- Igeeen?:-) És mit mesélnél rólam? B:- Hát... Óperencia, üveghegy, kurta-farkú :-)) stb. A:- Mondd csak tovább! B:- És volt egy kis Bogáncs a réten. Fiatal volt, rózsaszínűen tündökölt, a bogárkák vidáman zümmögtek mellette egész nap. Fürjek röpködtek körülötte, és néha-néha egy-egy pocok is csodálkozva tekintett fel a gyönyörű virágjára. A Bogáncs boldog volt, úgy érezte, hogy a világ gyönyörű és minden nap csak új örömet hoz. A:- És mi történt ezután? B:- De a napok egyre melegebbek lettek, egyre szárazabbak.. a Bogáncs már alig bírta a hőséget..Hosszú hetek teltek el és szegény Bogáncs úgy érezte, hogy egyre reménytelenebb a helyzete, amikor az egyik reggel egy kicsivel több harmat hullott rá. Lassan enyhült a szárazság szorítása és a Bogáncsnak végre újra volt ereje körültekinteni a mezőn.. Néhány nap alatt egyre nedvesebb lett az időjárás és a Bogáncs örült, hogy minden jóra fordult. De valahogy kevesebb bogárka röpködött körülötte és a fürjeket sem látta már egyszer sem. Sőt a hűséges pocok is mintha máshová költözött volna... A:-Vajon mi történt? B:-Ezt kérdezte magától a Bogáncs. És egy szörnyű hajnalon, az éjszakai eső által vert pocsolyában megpillantotta saját maga tükörképét. De, hisz ez borzasztó!! Hová tűnt a pompás rózsaszínű koronám? Mi ez a rút szürke gubanc helyette? A Bogáncs teljesen magába fordult. Csak gubbasztott és már semmi sem érdekelte. Sem az eső, sem a napsütés, sem a távoli madárcsiripelés. Csak arra a tükörképre tudott gondolni, ahol azt a rút, tüskés dolgot látta. A:-Hát ez elég szomorú... B:-És így gondolkodott nap mint nap a Bogáncs is. De egyik nap, valami szokatlan dolog történt..Valakik közeledtek a réten..volt két nagyobb meg két kisebb, de furcsa hangokat adtak ki magukból...Leginkább a kisebbek zajongtak a két nagyobb csak ritkábban szólalt, az egyik mélyebb a másik magasabb hangon. Egyre közelebb jöttek. Nagyon közel, olyannyira, hogy az egyik kisebb a hátával súrolta is a Bogáncsot és jaj, annyira, hogy a töve elszakadt és a Bogáncs fogságba esett a hangoskodó kicsi lény hátán. Jaj! Sopánkodott a Bogáncs, mi lesz most velem? Mi lesz az életemmel? De a mező egyre távolabbra került. A Bogáncs csak utazott, utazott, de már azt sem tudta merre jár. Hisz csak azt a mezőt ismerte. Azokat a bogarakat, azokat a fürjeket és pockot. De mindörökre elvesztek számára!! A:-Mi lesz most vele? B:-A Bogáncs lassan kezdett beletörődni a megváltoztathatatlanba. Sőt először csak figyelt.. aztán ámuldozott.. aztán elkezdte élvezni az utazást! Milyen nagyszerű móka ez!! "Sosem gondoltam volna" - jutott eszébe. "Mennyi szépség, mennyi jó dolog létezik azon kívül amit eddig hittem és ismertem!" A Bogáncs sokáig gyönyörködött az újabbnál újabb felfedezésekben. De a hosszú utazásnak egyszer csak vége szakadt és megszólalt egy vékonyka hang: "nézzétek egy elszáradt bogáncs, vegyük le, dobjuk ki, nehogy megszúrjon valakit!" A Bogáncs nagyon megrettent. Nem tudta, hogy mit jelent az, hogy "kidobni", de valahogy nem tűnt számára túl vonzó lehetőségnek. De szerencsére megszólalt egy másik érettebb, magasabb hang is: " ne dobjuk ki!! Nézzétek milyen szép és biztosan sokmindent tapasztalt már! Van egy ötletem, várjatok csak!" A:-És? B:-És akkor valaki óvatosan lefejtette a ruhába kapaszkodó Bogáncsot, majd színes festékeket varázsolt elő a fiókból. "Figyeljetek! A szárát élénkzöldre festjük, a fejét pedig vidám ciklámen színűre.., így ni!""Jaj, de szép lett"-szólalt meg az egyik vékonyka hang - "Anya, enyém lehet?" "Persze, hogy a Tiéd lehet, gyönyörű volt ő eddig is.. de csak most vetted észre a szépségét. Látod, ha törődünk egy kicsit vele, mindjárt meglátjuk benne a szépet".. Így történt, hogy a Bogáncs a gyerekszoba büszkesége lett, ahol sokáig szeretettel őrizgették és gyakran más, vendégségbe érkezők is megcsodálták. A:- És ez rólam szólt? B:- Ezt döntsd el Te Magad:-) Szép álmokat:-)