A szobában kellemes félhomály van, a szórványosan elhelyezett illatgyertyáktól egészen intim hangulata van. Csak álldogálsz a szoba közepén, ismerkedsz a hellyel. Örömmel teszed, mert élvezed a különösen finom babydoll érintését a bőrödön: bár nem mozog a levegő, de úgy érzed, mintha lebegne a testeden. Nincs alatta semmi, mégsem érzed úgy, hogy meztelen lennél. Szabad vagy - leginkább ezt jelenti a bársonyos finom tapintás a bőrödön! Megborzongsz, pajkosan előretolod a lapockád, hogy a mellbimbóid is simogassa a leomló kelme… Percek teltek el, hogy kinyílt az ajtó és beléptél, de azóta sem történt semmi… a szobát már többször körbejártad, viszont az ágy nagyon hívogató és olyan hatalmas! Mindig is ilyet szerettél volna a saját hálószobádba! Lefekszel az ágyra, a plafont bámulod. Ha rajtad múlt volna, oda tetted volna az egész alakos tükröt, amiben belépve kicsit megilletődve, de annál elégedettebben bámultad magad. Az ágynemű anyaga is nagyon finom, lassan cirógatod a kezeddel, élvezed, hogy minden érzéked mintha sokszorosává erősödött volna az elmúlt pár percben! Egészen elkalandozol gondolatban és észre se veszed, hogy a férfi belépett a szobába. Hangtalanul álldogál és téged bámul! Mikor észreveszed, zavartan felpattansz, és a tekintete még jobban zavarba hoz! Szinte perzsel a gyönyörű, barna szemeivel, most először érzed meztelennek magad! Az az érzés, amit az első randin éreztél, hogy felfal a szemeivel, csak erősödött! Különös kontrasztban áll a tekintetével a kedvessége, hogy milyen már-már félénk tisztelettel bánik veled! Mintha mindkét jellemvonás, a fékezhetetlen vademberé és a csókolni való kisfiúé egyszerre lenne meg benne – miközben magabiztos mozdulatokkal bontja ki a kezében tartott pezsgőt és búgó mély hangján magyaráz valamit a pincészetről. Sokáig csevegtek a pezsgő mellett, az elfogyasztott ital egészen könnyeddé varázsolja a kicsit döcögősen induló beszélgetést. Kiderül, hogy mennyire szereted a humorát és a merész képzettársításait – erre azért csodálkozol rá, mert már a kávéházi beszélgetéskor megszeretted gúnyos mosolyát és vicceit. Felajánlja, hogy megmasszíroz, amit örömmel elfogadsz, de nem bírod ki, hogy fitos mosollyal ne jegyezd meg: reméled, hozzád hasonlóan hiányos öltözékben masszíroz majd… nem válaszol rá, de mélyen a szemedbe néz… azok a szemek! Mindent elárulnak! Lassan, finoman simogat, masszázsnak nem is neveznéd, de beszélgetés közben nem zavar ez sem. Viszont nagyon meglepődsz, amikor finom selyem anyaggal kikötözi a kezed az ágy széléhez! Nem mersz ellenkezni, inkább finoman megemeled a csípőd, mint aki kényelmes pózt keres magának, miközben tudod, hogy a mozdulattal csak a combjaid és szemérmed nyílnak szét… egyre mélyebb a hangja, mintha egy sötétebb lenne a karakter, ugyanakkor rettenetesen élvezed, hogy úgy érzed: csak egy pórázon tartott vadállat, akinek a póráza addig nyúlik, amíg engeded neki! Pedig te vagy kikötözve! A szemedet is bekötözi, nem látsz, csak hangokat hallasz. Mintha leöltözne, ettől te is mocorogni kezdesz! Pedig megkért, hogy semmit ne tegyél, amíg nem szól! Nem bírod ki, és le akarod magadról fejteni a szemellenzőt: szokott mély hangján egész a füledbe búgja, hogy nem szabad, és visszaigazítja a szemellenzőt. Azonnal megérzed, hogy félkemény farka közben a hátadhoz ér, éppen csak. Megborzongsz, ahogy végighúzza a gerinced ívén, és tudod, hogy direkt csinálja! Ahogy megmoccansz, elveszi. Ekkor fut át először rajtad, hogy ez így nem lesz jó, és még jobban fészkelődsz! Csend és percekig semmi. Megszólalsz, elég lelombozódva, hogy itt van? (folyt. köv.)