Adri rendszeresen jár le a közeli tóra úszni nyaranta. A Tó közepén van egy kis sziget, ami csak az úszni jól tudók számára elérhető. Adri inkább a sport miatt látogatja a tópartot, ezúttal most inkább a napon feküdt. Már a nap is búcsút intett a horizonton mire felébredt, kicsit szégyellte is magát, amiért lesétált a partra, de nem úszott egy métert sem. Letakarta a holmiait a törölközővel, és a habok közé is vetette magát. A víz frissítően hűtötte a testét. Csak úszott, és úszott. a messzi sziget magánya egyre közeledett hozzá. Mire elérte a partot eléggé elfáradt. A szigeten egy teremtett lélek sem volt. Ha valahol itt zavartalanul összeszedhette a gondolatait. Nem volt szép, ami a vadászházban történt, de ez nem tudta elnyomni benne az elégedettséget, és a kellemes érzést, ami az emlékkel most is elkezdett benne bizseregni. Egyre sötétebb lett, ő viszont még nem tervezett visszafelé úszni. Másért van itt. Milyen is lenne megismételni azt a napot? Milyen lenne újra átélni a kóbor szerelmet? Míg ezen gondolkodott, a keze lassan a bikini alsója felé kezdett el csúszni. „szeress!” jutott eszébe, majd óvatosan megérintette magát odalent. Körkörösen mozgatta rajta a kezét, várva, hogy nedves legyen, megnyalta a kezét, majd folytatta. „érezni akarom!” motyogta magában, míg lassan a földre nem térdelt. Az egyik ujját lassan felcsúsztatta, amit a következő követett, egészen míg el nem öntötte a forróság, és a meleg nedv végig nem kezdett folyni a combján. Még nem hagyhatja abba. Hanyatt feküdt, becsukta a szemét, és odaképzelte játszótársát magára, amíg élvezte a mozdulatokat. „ne hagyd abba… mindjárt” érezte hogy közelít a csúcs felé, mintha a kezét már nem is ő irányította volna. Hevesebben lihegett, és nyögött. közel már…nagyon közel! még pár mozdulat, és jéggé dermedt egy percre. sóhajtozva, kielégülten mosolyodott el. „ha ezt Robi látta volna”. lassan felkelt, megigazította a bikinijét, és újra a vízbe lépkedett