Don Quiote, a Bús Képű Lovag megérkezett Budapestre Búsképű Lován.... Már a bevezető úton beleszeretett egy vöröshajú lányba, aki az út mentén olyan szépen sétált fel, s alá, s így sóhajtozott: "Gyönyörű Herceg! Ugye értem jöttél?" A lovag hátrahőkölt, s emígyen szólt Rosirante Lóhoz: "Ő, Dulcinea! Most Megmentem!" És még jobban Beleszeretett! De a románc keserű. A lovagot nap-nap után a kocsmában láttam. Én egy Hobóval ültem ott, mikor egy este a búsképű leült hozzánk, s kezdte mondani: "Nem kell a könyv, én eldobom. Nem kell a dal, én már nem hallgatom. Dulcinea, egyedül Ő kell nekem, álmomban vörös hajával ébredtem. Ő rabságban él, és játszik velem, én rabja vagyok, és engedem.... Én sírok, ti röhögtök: ( már megint a rozsdás szög... ) de nekem senki-senki nem kell, csak a kis, Vörös Dög..!!!!" https://www.youtube.com/watch?v=6t5iOHRCark