A nõ tisztelete - Szerelmi alapon A nõknek egyik rendkívül kedves követelõdzése, hogy tiszteljük õket, részint azért, mert gyöngébb nemnek neveztetik magukat, részint azért, mert a szerelemben áldozatokat hoznak a férfinek. Gyöngébb nem? Dehogy. A legerõsebb, az egyetlen erõs. Jobban bírja a hideget, mint a féri (v. õ. meztelen táncosnõk), jobban bírja az idegtépõ látványokat, lévén rugalmas ideg-berendezésû (v. õ. világháború ápolónõi, a bábaság nõi foglalkozás!), az elcsigázó testi fáradalmakat (v. õ. nagytakarítás, kenyér-dagasztás), a lelki emóciókat (v. õ. veszekedés), a betegségeket, az uralkodó férfi-csoport bolondériáit, s ezt az egész keserves és unalmas életet. S magát a szerelmet is. Elvesztett férfi-erõ visszaszerzésével orvostudomány, kuruzslás foglalkozik s egy elmés ártónak, az osztrák-magyar régi vezérkar egy tagjának, azon az alapon sikerült több bajtársát megmérgezni, hogy vénusz-pirulákat küldött nekik. Caligula elméje, Lucretius és Luculllus élete bevett szerelem italnak esett áldozatul. Elveszett nõi erõrõl még hallani sem hallottunk s nincs nyoma a történelemben, hogy a Phrynék, Cleopatrák, Madame de Pompadourok vagy Katalin cárnõk valaha is folyamodtak volna aphrodisiacumokhoz. A halált, már tudniillik a más halálát is jobban bírják, mint a férfiak, mert háborúban a férfi végeredményben ellenséget öl, míg a nõ apát, férjet, fiút veszít, s a víg özvegynek már operettesített fogalma is csak nõre alkalmazódik. Az öreg féri pusztuló rom, az öreg nõ, mint anyós, majd olyan szellemi tevékenységet fejt ki, a võ riogatásában, mint a fiatal lány a võlegény fogásban, vén boszorkánynak, azaz ártó és tevékeny valakinek, is, sajnos, csak nõket nevez a világ. Ne beszéljünk hát a nõrõl mint gyöngébb nemrõl. Még a feje is erõsebb, mint férfié: teste arányaihoz mérten agyveleje nagyobb, mint a férfi test arányaihoz mért férfi-agyvelõ s nagy terhet fejen cipelni - a közép afrikai néger férfi kivételével - csak nõ tud. Ezen az alapon tehát tisztelet nem illeti õket. S különben sem! Az anyát, igenis, tisztelet és hódolat és határtalan szeretet illeti meg, - de csak az Élet társadalmi formájában, mert nem a világra hozás tényéért - elvégre sem a fiú, sem az anya nem tehet nagyon róla, hogy éppen az anya éppen azt a fiút hozta világra - hanem a soha meg nem szûnõ és szeretetteljes gondoskodásáért, az emberi társadalom egyetlen nagyszerû vívmányáért, az állati lét fölött. Itt azonban pont. A nõt, akinek udvarolunk, nem illeti meg tisztelet. Tisztelet? Miért? Én akarom õt, õ akar engem egészen rejtélyes fiziológiai, társadalmi és imaginatív erõk parancsából s nem látom be, miért tiszteljem azt, aki engem akar, mert én akarom õt, amikor õ engem, aki akarom, mert õ akar engem, egyáltalán nem tisztel. A feleséget nem illeti meg tisztelet. A feleség házastárs, a házasság mai polgári formája vagyonjogi, szóval kereskedelmi megállapodás a költségek közösben való csökkentésére s az utódok helyzetének biztosítására. A váltó elfogadója tisztelje így tehát a forgatót? Miért? Tiszteljem a nõvéreimet, fivéreimet pedig ne? Tiszteljem a lányomat talán? A tízparancsolat is fordított tiszteletet ír elõ. A tisztelet, mely bizonyos idõkben - a francia XVII. század, a biedermeier kávénénikés idõ - s bizonyos helyeken - a francia Canada, az egyesült államokbeli Wild West, - kifejlõdött, annak a statisztikai ténynek köszönheti létrejöttét, hogy ott és akkor kevés volt a nõ. Kínában, s általán kelet-Ázsiában mindig sok volt a nõ, nem is tisztelték ott õket soha s mégis szültek olyan férfiakat, mint Buddha, Konfucius és lao-Tse...No és az ókor a maga óriás területen dívó pallos-kultuszával épp az ellenkezõrõl tett tanúbizonyságot a legpregnánsabb megnyilatkozásában. "Igen, de a szerelme...! Jó, beszéljünk a szerelemrõl. Jöjjünk azonban elõbb tisztába azzal, amirõl beszélünk. Ezen az agg patinájú szón sok mindent értünk, jobban mondva a "szerelem" elvont fogalmú szó annyi mindent markol magába az életbõl, hogy annyiféle képen érthetem félre, amennyi egyes alkotó-elmét kiugratva más és más irányba csúsztathatom odébb azon a tény- vagy eset-sorozaton, amelynek összefoglaló neve. A szerelem. Legõsibb, legegyszerûbb értelmezésében az a lelki emóciókkal magasabbra színezõdõ vágy, amely a féri és a nõi nem egy-egy tagját egymás felé hajtja szeretkezésre, a szeretkezésbõl a természet együgyû, de biztos módján utód származik. Ezt az utódot azonban a társadalom csak akkor ruházza fel a minden tagját megilletõ jogokkal, ha a szeretkezést egy általa elõirt egyességre-lépés - a házasság kötés - elõzi meg. Szóval, a szerelmet az emberek összessége, a társadalom, összekapcsolta az ivadékkal s az ivadék világrajövetelét megengedetté tette körülménnyel, a házassággal, az egyén, ezzel szemben, arra hajlamosa, hogy a szerelmet elválassza az ivadéktól s a házasságtól. A szerelem tehát elsõ árnyalatában testi vágy, a tudósok sexuális ösztönnek nevezik, ami az értelmét nem igen magyarázza, csak egy nevet mással helyettesit. A testi vágy ébredezésével a pubertás korában a társadalom nem törõdik. Késõbb sem avatkozik bele. Intézze le az egyén úgy, ahogy tudja. No jó, de miért tisztelje a serdülõ fiú a szobalányt, húga barátnõjét, a mama barátnõjét, a hímportörlõ utcasarkit, az illusztrált lapban látott híres színésznõt vagy a kis midinette-et, ha ébredezõ vágya felé hajtja? Nem is tiszteli. A serdülõ leánynak is vannak ilyen "bûnös" gondolatai, de neki nem kell tisztelni Beregi Oszkárt vagy Király Ernõt vagy Friedrich Istvánt vagy a "tanár úr-" vagy a vele korcsolyázó gamókat. A férfinek sem kell tisztelnie a kéjgépeket, orfeum-nõcskéket s egyéb vágy levezetõ utakat. Mikor kell tisztelnie a nõt, akit megkíván? Ha tisztességes szándékkal közeledik felé, hogy a társadalom parancsára feleségül vegye. Szóval, a társadalmat kell tisztelnie, amit a nõ nagy ügyesen úgy forgat, hogy saját magát tisztelteti. Tegyük fel, minden úgy megy, ahogy a társadalom akarja. A vágy kielégül törvényes alakiságok és lényegiségek teljesítése után s a nõ, az anya, tiszteletet, udvariasságot (errõl még beszélünk!) kíván a férfitõl. A paraszt nem tiszteli a feleségét, nem csinál fétist az "anyjukom"-ból, a munkásember sem bánik megkülönböztetett figyelemmel a feleségével, a kispolgár már fél az "asszony"-tól, uralkodókról viszont sosem hallottam, hogy koronázáskor puszta udvariasságból elõször feleségük fejére tették volna a koronát s csak aztán került volna sor az õ felkenetésükre. A jómódú városi polgárság találta ki a nõ-tisztelet mai tanát, szóval, a mai társadalom gerince. Íme, ez a a tisztelet megint a társadalomhoz vezeti el a gondolat útjain csavargót. Jó! De talán gyermekeink anyját kell tisztelnünk? Ó igen, régen tisztelték a napot, mert érlel, az esõt, mert növényzetet indít virulásnak, a tûzet, mert emészt, a szelet, mert rombol, a búzát, mert kalászt hány s mindezek a babonák elmúltak a társadalomból, csak az nem múlt el, hogy a nõt tisztelni kell, mert gyermeket szül. A férfiak rendelkeztek így? Nem. Hisz ezen az alapon imádó hódolattal kellene övezni a dinnyét, amely gyönge szárán oly ménkû nagy gyümölcsöt terem s le kellene nézni a diófát, hogy csak olyan nyomorú kis termést tud kiizzadni hatalmas testébõl. S különben is meddig illeti a "szülõ" nõt tisztelet? Hetven esztendõs korában is tisztelni kell azért, hogy egy fájdalmas hajnalon valakit ajándékozott a világnak, valakit, aki, teszem, ma mindennap részeg, szakállt visel és káromkodva bérkocsi-bakon ül, vagy csak a politikai pártvezérek, bíbornokok anyját kell tisztelni? Itt is kis gondolatzavar van jelen. Az áldott állapotot, a szoptatás idejét kímélettel, gyöngédséggel kell körülvenni, állati ösztön törvény parancsolja, de ezt a kíméletet Tiszteletté nagyítva nem lehet idõtlen idõkig nõi kiváltsággá mézelegni. Az egyén azonban igyekszik szerelmét kivonni a társadalom béklyói alól s eljut a felelõtlen szeretkezésig. Ugye vitán kívül áll, hogy a kéj cserében teljesen egyenjogú mind a két fél. A szeretõk nem is szokták egymást tisztelni. De mivel a szeretkezés a szerelem gyöke, világos, hogy alapjában véve szerelemért nem illeti hála és tisztelet a nõt. Igen ám, de a társadalom a férfi keblében, aki nem kényszerül házasságra lépni a megkívánt kis gyönyörért, csakugyan bizonyos ravasz, sunyi hálát fejlesztett ki azok iránt a nõk iránt, akik esetrõl-esetre rendelkezésére bocsátják magukat. Ez a sunyi hála szülte a cocotte-luxust, a szõrme-bálvánnyá dagasztott, illatszer-atmoszférát maga után vonszoló, vagyont, velõt és vért pusztító hetérák osztályát. Szegények, a luxust kárpótlásul fizeti nekik a férfi-társadalom azért, hogy nem lehet gyerekük, nem szoptathatnak, nem moshatnak pelenkát, hogy nem lehetnek, egyszóval, anyák. Mert nem a kényelem az élet, nem a fényûzés, hanem a boldogság, hogy teremtettem, mert az emberi élet két csúcsa az anya s a mûvész. Ne gúnyolódjunk hetérákon, megfizetnek a luxusért! Ez a hetéra kultusz azonban épp olyan veszedelmessé tágul, mint a feleség-anya tisztelete: régen szentek körül támadtak a közfigyelem élénkségét tanúsító legendák, ma a Bäbyk körül, akik sikerrel kapcsolják össze a leigázott országok nyomorát a hódítók gazdagságával. Vannak sokan, akik az ember magasabb, minden eddigi élet-formánál magasabb rendûségét abban látják, hogy a szerelmet, a természet e durva játékát finomult öncéllá tudta tenni. Ostobaság! Kéj- vagy egészség gyilkoló gyáva megalkuvás. Mert, kérdem szeretettel, hol lesz ember, aki gyakorolja, ha a szerelem abszolút öncéllá teljesül? Marad végül a szerelem, mint lelki emóció. A férfi ilyen szerelmétõl a szeretett nõ megszépül, meg angyalodik. Illúzió-fátyol takarja hab-tagjait. Imádjuk õt...Helyben vagyunk! Ezt az imádatot megragadja a szeretett nõ, mint egy citromot, akkor, amikor az illúziók fátyla lefoszlott nem is olyan hab-tagjairól, hogy a végsõ cseppeket tiszteletté facsarja ki belõle. A tisztelet tehát, amit a nõ a férfitõl követel, az elvesztett, elmállott illúziókat van hivatva pótolni, illetõleg a valóságot, mely néha - na persze, hogy csak néha! - rideg. A tisztelet íme, pót-imádat, imádat-pótlék, potolin! Nem, nem, nem! Fiziológiai, imaginativ okokból nem fog társadalmi tiszteletet joggal követelhetni a nõ. Fiziológiai tiszteletet adunk mi férfiak (lásd Semmelweis, általában szülészet fejlõdése, csodálatos, hogy ezt a tudományt sem a nõk fejlesztették ki,) imaginativ tiszteletet mint fent (lásd a világirodalom szerelmi líráját), de társadalmi tiszteletet csak akkor vagyok hajlandó utalványozni a nõnek, ha társadalmi téren olyan vívmányokra tud rámutatni, mint a férfitalálmányú gõzgép, vasút, telefon, drótnélküli, Röntgen-sugarak stb. - jobban mondva, akkor is a feltalálókat fogom tisztelni, de azt a részeg kocsist, aki itt ablakom alatt ordít, csupa férfi-szolidaritásból (kedves nõi szó!), mert ugyanolyan szerkezetû élet-gép, mint Edison, nem fogom tisztelni…” Jó éjt!