...Hiszen ha így lett volna, amint ezt a nő gondolta, (nevezzük) Tündének, ami az álmok világába belefér, de a valóságban ezt nem mindig élhető meg. Mivel Tünde ugyan áhítozott, álmodozott, de félt is megélni a pillanatot, bár lehet, hogy nem is azzal, akit ő remélt magának? Lehet, hogy más kell neki? Félt az elutasítástól, a kudarctól, a végleges megsemmisüléstől. Ha a titkot feltárja, akkor az már nem lesz titkos, és a férfit lehet soha többé nem kaphatja meg, mert a férfit a vadász ösztön hajtja, neki pedig a meghitt, odaadó együttlétek minden pillanata kellett. Hiszen a titkos gyümölcs mindig finomabbnak hangozhat. Ő viszont nem szimpla légyottokra vágyott, az ő vágya ennél mélyebb volt és elérhetetlennek tűnő. De mit gondolhatott a férfi, nevezzük Álmosnak, akire Tünde vágyakozva várt, hogy ismét egybe kellhessenek, mint régen. A férfit hajtotta az ösztön, hajtotta valami, amit ő sem tudott megfogalmazni, de leginkább a túlfűtöttsége. Kellett neki az elismerés, az újdonság varázsa, a mélyből jövő yang-i energiák ying-i energiákkal való egyesülése. Állandó késztetés e rezgések megélésére. Ezt pedig nem lehet csak 1-gyel megvalósítani. És egyébként is sokkal jobb egy kangörcs, ami rövid ideig tart, ellenben a szerelem a nők dolga-gondolta, ők hadd szenvedjenek évekig. Így Tünde, miután sebeit nyaldosta, új vizekre tereli hajóját, s várja a lehetetlennek tűnő hullámokon ying-i energiái teljesülését, míg Álmos fut, mint éhes vad újabb zsákmányai után..