Vártam a válaszod. De nem érkezett. Lehet épp most írsz,gondolsz rá. Írni kellene.De mit tegyél? Éjszaka az egyedüllétben elmélkedsz ezen. Mit is tegyél. Hisz villog várakozóan előtted a monitor. Mintegy hívogatva. Gyere. Tedd meg. És a sorsod az ujjaidban lesz. De nem teszed. Még nem. Vársz. Talán egy újabb adrenalin löketre. De az nem jön el. Így sosem fog. Csak akkor mikor elkezdesz neki gépelni. Mikor ömlenek az érzelmes betűk a soraidban. Akkor már tudni fogod mit tegyél. De ahhoz oda kellene ülnöd a hívogató villogás elé. De nincs rá bátorságod. Úgy gondolod,majd holnap. Alszol rá egyet. Vagy még egyet. De meddig aludd át az életed. Tedd meg! És megváltoznak az álmaid. Tested vibrálni fog amíg gépeled a találkozót. Mert döntöttél. De mit is vajon?