Csepelről jön, miért lennénk mindketten kocsival, ha nekem nem kellemetlen. A Baross szobor alsó lépcsőjén ültem és néztem, hogy úszik el a nép. Lendületesen behajtó kis autó, a táblák láthatóan nem zavarták megáll, ez a tábla se zavarta, kiszáll. Képen már láttam, MSN-en is beszéltünk, mégis együtt tátom a számat a taxisokkal. Szinte vékony, de mégis kellően telt, szőke haja derékig ér később kiderült, varrott. Mosolygó száj, szemek, hosszú nyári ruha alig dekoltázzsal, elegánsan libben. Felállok, mármint a lépcsőről még a délceg bronz Baross is kissé kihúzta magát, leporolom sokat látott farmeromat, fél szemmel körbesandítok, mi van ha nem is hozzám siet. De jön, megölel puszi. Szép idő lesz, mondja, menjünk valahová ki a városból, menjünk Szentendrére. Menjünk, belém karol, kis autóhoz érünk, Ő Fruzsi mondja, nem lepődöm meg sok ember ad nevet autójának, az enyém épp akkor tájt roncsi névre hallgatott. Elindulunk, szerinte a város összes Kresz tábláját begyűjtötték, mintha nem is lennének. Fogom a majrévasat, zakatolunk a régi Thököly kockakövein. Határozottan tetszik még az is, ahogy vezet. Mikor nem vált, a keze a lábamon, nem a sliccemnél de nem is a bokámnál.Beszél folyamatosan, jól teszi mert én nem nagyon tudnék mit mondani azon kívül, hogy vigyázz fékezz lassíts, de nem jutok szóhoz. Reggel, Árpád- Híd csúcsforgalom dugó másoknak, mert mi csak átsuhanunk és már húzunk is kifele. A körmei! Dermedek le,látva a minimum 5 centis fekete karmokat. Észreveszi tekintetemet, orrom elé tartja, rám néz, szerintem megyünk százzal. Tetszik? Még nem tudom, vallom be attól függ mire használod őket. Kacag, nem kell aggódni nyugtat meg. Szentendre, a Duna korzón csak azért nem hajt végig, mert oszlopokkal van lezárva. Parkolás kis táska libbenés karolás menjünk. Reggel van, a turista csalogató helyeknél még csak a járdát söprik, a Fő téren találunk kávézót, leülünk. Mit kérsz kérdezem, mindegy, amit te mondja. Később is így volt gyorsan élt gyorsan ment nem sokat foglalkozott étellel-itallal nem tudott tankolni, nem tudott bevásárolni egy hipermarketben úgy járt kelt mint Alis Csodaországban. Sétálunk, Duna korzó a Határvendéglő felé onnan le a Duna partra a kompkikötő végig majdnem Leányfaluig és vissza már kézen fogva. A parti házak előtt néhol pad, stég szinte a vízbe lógón. Leülünk, hozzám bújik csiklandoz a haja, de dögöljek meg ha tüsszögni fogok. Megcsókolom, viszonozza semmi olyan nagy vágykeltő nyelv-laukon csoportos smár, csak finom élvezetes. A kérdés eldőlt innen már egymást ölelve kacagva vizet fröcskölve megyünk meg-meg állva csókolózva. A kompkikötő üres a kis komp a túloldalon, leülünk a padra, ölembe ül a túlparton a hajósok füttyentenek, feláll, megpördül integet és visszaül az ölembe. Andalgás határ vendéglő árnyas terasza tömeg nincs hétköznap van, nyárutó, már jönnek az indiánok. Eszünk, ásványvizet kér, a pincér sorolja ő rám néz, mondom melyiket én sörözök. Dunakorzó D vitamin vonzás, gyönyörű a szőke hajjal ahogy áttetszik rajta a nap ilyenkor elhiszi az ember, hogy galambok ülnek a verebekhez. Megunva a napozást felpattan és szemből az ölembe ül, haja betakarja fejemet kellemesen fulladok a keblek közt, nincs semmi csak öleljük egymást hallgatom szíve dobogását. Szinte kapaszkodik belém. Ez KELL súgja a fülembe, ezt akarom. Külföldi csoport halad el előttünk, a nők tapsolnak integetnek örülnek nekünk, mi is örülünk nekik és egymásnak, integetünk, de akár az árvíz is jöhetne kit érdekel. Séta ölelés nézelődés ölelés, esteledés. Szinte észrevétlenül kötünk ki Fruzsinál, aki türelmesen várt minket. Beülünk, megyünk. Akkor sem engedi el kezem, mikor sebességet vált én pedig már nem fogom a majrévasat. Hol tegyelek ki kérdezi halkan, a Flórián jó lesz sóhajtok. Parkolóba szemből be, a rendőr autónak a szeme se rebbent, lehet ismerik már. Este felhívlak jó? persze hogy jó. Ölelés bújás csók simogatás. Kiszállok, elszáguld, nem néz vissza. Várom az estét. Felhívott, örült én is örültem. Majd két évig tartó nap volt.