A világ szemében, sokszor még a saját gyerekeik szemében is házastársaknak számítanak, de ők ketten tudják, hogy mi a helyzet. Persze kevés olyan házaspár van, amelyik ezt az állapotot hűtlenség és dráma nélkül éri el, általában vagy az egyik, vagy a másik, vagy mindkettő félrelépéssel, szeretőzéssel kezdi, majd egyszer csak eljutnak oda, hogy nem érdemes erőltetni a házasság "rendbetételét", nincs mit várniuk egymástól, de válni nem akarnak - lásd a fenti indokokat. Ilyenkor az a tisztességes megoldás, ha mindkét fél elismeri a másik szexuális/érzelmi szabadságát, mert egy ilyen helyzetben végképp abszurd elvárni, hogy függesszük fel az életünket, és egyáltalán ne legyen partnerünk. De a dolog azért nem megy könnyen. Egyrészt megállapodás ide vagy oda, lehet, hogy az egyik fél mégsem nyugodott bele teljesen abba, hogy vége a házasságának. Főleg akkor, ha nem ő akart véget vetni neki. Mindenféle régi sérelmeket őrizhet magában és ezeket rendszeresen felemlegetheti. A teljes posztot itt találod: http://blog.viszony.hu/a-hazas-fuggetlen-vagyis-mi-az-a-parenting-marriage