Neked is vannak kedvenceid? Nekem az orvos, a mérnök és a logisztikai zseni. Imádom, amikor egy férfi az első beszélgetéskor úgy kérdez, mint egy doki, tudni akarja, hogy milyen a házasságod, miért váltál el, miért keresel és kit keresel, esetleg a gyereked is érdekli, melyik iskolába jár, mi akar lenni, félmondatokat elismétel magában, hümmög, új kérdéseken töpreng, és ha ügyesen válaszolsz, hamar összeáll a kép... kész a diagnózis. Ennek annyira megörül, hogy rögtön találkozni szeretne veled, de élsz a gyanúperrel, hogy csak azért, hogy helyeslően bólinthasson, amikor a kialakított képet összeveti a valódival. A mérnök kiegyensúlyozott és precíz, pontosan fogalmaz, lassan ír és lassan beszél, mert nem gyerekjáték az ismerkedés... Magáról is paramétereket dob fel, természetesen tőled is számokat vár. Hány éve éltek vagy éltetek együtt, hányadikos a gyerek, mit is mondtál, melyik kerületben dolgozol? Ő 14 éve dolgozik ugyanannál a cégnél, felkapott húsz kilót azóta, de ne ijedj meg, nem látszik, no van egy kis poci, de az természetes. Ha nem sért meg hányas a melltartód, mennyi cigit szívsz el naponta, ő éppen tizenöt hónapja és 23 napja dobta el, persze ez így pénzben is jobb, mert ennyi gyerektartást fizet, vagy a devizahitel-kiváltásba szállt be a gyerekeknél... De a kedvencem a logisztikai zseni, aki - ha nem vigyázol:) - pillanatok alatt kitalálja, hogyan a legrövidebb az út a lakásodtól az övéig meg vissza, fura keresztkérdéseket tesz fel átszállásokról vagy parkolási szabályokról, s amikor elakadsz a válasszal, megbocsátóan legyint és fejben számol tovább, megérsz-e neki annyi kilométert, benzint, percet vajon? És végül a kérdés: Mi nők, mit kérdezünk? Meséljetek! Egy mosolyt az is megér...