Régóta motoszkált benned az a misztikus kettősség, amit az "élet esszenciája", a férfi által termelt csodaszer okozott. Egyszerre van jelen benned az undor az íze, a szaga miatt, és főleg azon férfiak miatt, akik életed során bántottak, kihasználtak, vagy csak szánalmasan gagyi módon próbálkoztak nálad, mint ostoba majmok, akik körülugrálják egymást. Ugyanakkor ha egy kicsit máshogy közelítesz a kérdéshez, egyszerre nagyon izgatóvá is válik számodra, hiszen abban a kis anyagban mégiscsak ott lüktet az élet, ebbe a pár milliliter fehérjébe, ásványi anyagba meg ki tudja még mibe sűrítve, annyi minden sokkal több is benne van, amibe minél inkább mélyebbre gondolsz, annál inkább beleborzongsz. Az új élet lehetősége, amiből bármi születhet, és ami egy kéjes sóhajjal kezdődik, amikor a férfiból - aki olyan amilyen - elindul kifelé, vagyis befelé, beléd... És milyen hosszú utat is tesz meg ez a bizonyos élet, mire felkiált a születéskor, ordítva, és jelezni akarja a világnak, hogy "létezem, vagyok"! És ahogy ezen meditálsz, rájössz, hogy ebben a bizonyos élvezésben benne rejlik az ős-robbanás, az isteni jelenlét, annak a bizonyítéka, hogy az élet rajtunk keresztül lüktet tovább és tovább, és aminek a játékához mindig két ember kell. Lehetünk akármilyen tuti nők vagy pasik, ÉLET csak egy másikkal együtt fog létrejönni. Aztán az agyadban elkezdesz létrehozni a sok gondolatból, vágyból, női ösztönből, egy férfit, mint afféle gólemet, egy fantomot, akiből a kilövellő spermát nem érzed rossz ízűnek, taszítónak, hanem pontosan ezt az ős-gyönyör-robbanást látod benne, ami benned teljesedik ki. És azon kapod magad, hogy már nem is a fejedben vagy, már nem a gondolatok irányítanak, hanem átléptél a testedbe, és elkezded érezni ezt a férfit, ahogy lehetetlen módon egyszerre ezer ponton érint és simogat téged, miközben ütemesen mozog a puncidban. Érzed a lábad között az egyre jobban feszítő érzést, a közelgő gyönyört, de már nem tudod eldönteni, hogy az ő gyönyöre közeleg, vagy a tiéd, csak érzed az erősödő pulzálást, és már nem is ezen a világon érzed magad. Csak azt érzed, hogy kell neked, azt akarod, hogy benned robbanjon, az összes, kitöltsön, csontba-velőbe hatóan, teljesen átjárjon a méhed legmélyéig, és termékenyítsen meg, szívja fel a tested összes sejtje. Persze az agyaddal tudod, hogy nem akarsz gyereket, de ez az érzés sokkal mélyebb annál, hogy ennél az aprócska gondolatnál leragadj, hiszen már nem ebben a világban vagy, mások a szabályok. Te már nem is te vagy, és ő se ő, hanem az ős-nő és az ős-férfi, a két vegytiszta esszencia összeolvadása zajlik. És te mint a női energia megtestesülése, egyszerűen csak érezni akarod az életmagot, a puncidban, aztán a szádban, a gyomrodban, majd a bőrödbe is masszírozva, mintha csak ez a kéjes triumvirátus tudná elérni, hogy ne csak a testedben, de a lelkedben is megtermékenyülj, és kiteljesedjen a létezésed célja... De hát ki tudja ezt megadni neked, háromszor is elmenni? A te férfi fantomod, aki talán ott vár téged egy társkeresőn, de az álmaidban biztosan.