Reflektálva az előttem szólóra, ugyanez a jelenség nőknél is megvan. Nem fogok hosszasan írni, nem kenyerem a felesleges betűvetés, de a mai esetemet leírom, mert szerintem mind a nőknek, mind a férfiaknak tanulságos. Nevezzük Hab Ibinek történetünk főszereplőjét. Ibi 41 éves, saját bevallása szerint igényes es a személyes találkozásban hisz, nem a levelezésben. Ibi, bár az elejétől kezdve jeleztem, hogy szívesen találkoznék - amit ő egy fotó cseréhez kötött, ami alapján szerinte helyes vagyok és mehet az ismerkedés -, több levélváltás alatt sikerült megbeszélni a mai találkozót. Előtte azért újabb feltételt kaptam, hívjam fel telefonon is. Ennek eleget tettem, csak épp nem vette fel a telefont, így megírván neki, hogy hívjon vissza, amikor már ráér, várakozó álláspontot vettem fel. Természetesen a hívás nem érkezett, de sebaj, türelmes ember lévén újra felhívtam. Ekkor sikerült beszélni vele, és megegyeztünk a helyszínben. Itt kell jeleznem, hogy végig alkalmazkodtam az igényeihez (találka helyszíne, időpontja), nehogy szó érhesse a ház elejét, hisz mégiscsak a férfi a férfi... Ezek után megjelentem a megadott helyen és időben, de Ibike drága sehol. Csak második hívásra, negyed órával a megbeszélt időpont után vette fel a telefont, ahol közölte: ő nem szokott hozzá, hogy jobbra-balra rángassák. Természetesen a találka ezután biztosan nem lehetséges, nem is akarnék... De akkor most hogy is van ez? Fránya férfiak, bunkók és tiszteletlenek...szerencse, hogz ilyen áldott jo hölgyekkel vagyunk körülvéve, mint Ibike...