A BOLHA Nézd ezt a bolhát s benne azt, mily semmiség, mit tőlem megtagadsz. Engem, majd téged csíp megint, s közös vérünk e bolhában kering, s nem mondhatod, hogy becstelen, nem bűn ez még s lányságod veszte sem. Meg sem kért és már kéjeleg, dagad, mert kettőnkből egy vért szedett - ennyire nem is volnánk képesek. Három lét benne lel hazát, nem egyesíthet így a házasság. E bolha: te meg én, s nekünk templomunk lett és nászi fekhelyünk. Szüleidnek morogni kár: bennünket a vérerek fala zár. Megölnéd? ez könnyű neked, de magadat is megölnéd - ne tedd, hármas bűn ölni hármas életet. Kegyetlen, mégis körmödet ártatlan vér bíbora festi meg? E bolhának, ha vétke volt, csak az a csepp, melyet tőled rabolt. S azt hiszed, győztél érvemen, mert nem vagyok gyöngébb s nem vagy te sem? Erényed annyit változik - ha engedsz - amennyit e bolha itt az életedből a halálba vitt. (Bárha Vámpír lennél, köztes Kicsi Lény, Nőmnek kiváltképp jobban tetszenél. Nyakát nyújtaná párnáján legott s fogadna lelkesen. Ez Nagyobb Préda, s nagyobb öröm leszen...* ) * saját betoldás, J. D. örökbecsű sorain lelkesülvén.... a magukat ostoba gőgből, vagy buta szeszélyből, netán méla tudatlanságból Tőlem megtagadóknak Címezve:))))))))))) Szemtelen kézcsókom Azoknak, akiket mindez Illet: G.