Időnként sajnálom, hogy a kommentre nincs lehetőségre, időnként sajnálom, hogy itt vagyok, időnként sajnálom, hogy olyan tartalmat kell olvasnom, amely kevésbé nyeri el a tetszésem,időnként sajnálom, hogy elindultam az 50 éves kor felé. Vagy mégsem ? Van, ami ellen nem lehet tenni. Emlékszem a húszas éveimben mindig csodálattal figyeltem a harminc feletti csinos, ápolt, szép nőket. A harmincas éveimben a negyven feletti, önmagukra igényes, környezetük figyelmére méltán jogosult nőket. S most a negyvenes éveimben az ötven, vagy afeletti korosztály azon tagjait, akik nők tudtak, akartak maradni. Bevásárlások, utazások alkalmával miközben néztem őket azon gondolkodtam ők lesznek a példaképeim. Anyák, talán nagymamák, de mégis NŐK. Tudják milyen ruhatárból kell választani, tudják, hogy a smink esetében a néha kevesebb a több,idővel ízlésük nem csökkent vagy stagnált, hanem azonos szinten mozgott a koruknak megfelelően. Tudják az utcai viselet nem azonos a tréning ruhával, a kékre, zöldre, lilára festett haj természetellenes mivolta, nem lenyűgöz, hanem elriaszt, tudják, hogy a semmitől nem lehet hízni, amit megeszel, iszol az vagy te, s mások azt fogják látni rajtad. Ez nem egy nagy fogadalom volt anno, csak egy játék ahhoz, hogy méltóságteljesen tudjam elbúcsúztatni az elkoptatott éveket. Így húsz év távlatából visszatekintve azt kell állítanom, hogy be is tartottam. Dolgozó nő, anya , feleség vagyok és még önbecsülésem is van. S, hogy jutott mindez eszembe? Az elmúlt napokban olvastam egy történetet, amelynek tartalma számomra sem ismeretlen. Sokszor és sokan tették fel a kérdést , mi lesz veled 50 év felett, akkor már biztos nem kellesz senkinek ? Ne gondolkozz, hanem lépj ! Nem tettem, s most is úgy vélem, csak akkor és azzal lennék képes, aki vonz, akinek érintése nem fáj, hanem bizserget, akinek a gondolatától nem a rosszullét szintje, hanem az adrenalin emelkedik . Én megtettem, amit lehetett, s úgy gondolom sok nő társam van , akik szintén vonzó emberként lépnek ki nap, mint nap az utcára. De vajon ti férfiak, ti is megtesztek mindet ? Mi lesz veletek 50 év felett ? Vagy akár alatta is ? Van egy kedvenc kifejezésem: íróasztal huszár, fő jellemzője a vékony karok, lábak és ott középtájon egy szép nagy görögdinnye képe rajzolódik ki, mintha egyben fogyasztotta volna el. Nem szeretnék félreértést .Nem a konditermekben halálra edzett férfiakért rajongunk, nem kellenek a szürkeállomány hiányával küzdő hímek. Nem a zsenikbe gabalyodunk bele, nem is a barna hajúakba, a kék szeműekbe. Hanem mindegyikbe. Itt a kérdés csak az,biztos, hogy a megfelelő személyt találtad meg ? Valahol olvastam az elmúlt időszakban egy nő levelében, hogy férje sok-sok évvel idősebb és keres egy hozzá hasonló érdeklődésű partnert, nos, az enyém sem fiatalabb nálam, ő bizony már betöltötte a félévszázados kort. S láss csodát, valami oknál fogva nála nem működnek úgy az érzékek, mint nálam. Ő alszik délután a kanapén, mert fáradt, ő számára okoz gondot egy éjszaki kiruccanás,mert már álmos, ő eszik vacsorát, majd "pótvacsorát" a televíziót nézve, amíg én pörgök és szorgoskodom, majd szépen elszenderedik. Nem tudom ki ültette el ezt a tévhitet, hogy mi nők bizonyos kor felett már kimentünk a divatból ? S ki volt, aki kitalálta, hogy ti még javában aktívak vagytok. Mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz, ez egy önámítás, mint az is, hogy kevésbé vonzó férfinak nagyos is vonzó nő dukál, s mindez érdek nélkül. Néha sajnálom, hogy itt kell lennem, és nagyon is sajnálom, hogy a hozzám ideális partner itt sem találtam még, de annak végtelenül örülök, hogy pontozhatom a történeteket. Nekem 10-et ért a „savanyú szőlő”!.