Sebastien profilképe

A gyönyörök kertjében

Sebastien, 2020-07-10

Csak a szokásos reggeli rohanással kezdődött. Megszokott procedúrák, egyik gyerek jobbra, másik gyerek balra, feleségnek puszi, autóba be, egy kis Chopin a csúcsforgalomban, mert az mindig egy másik dimenzióba emel…egyébként pocsék nap volt. Zuhogott, mintha dézsából öntenék. Mire beértem már 382 dolog volt a fejemben, hogyan kéne a mai napot összerakni. Elég jól haladtam, nem volt fennakadás. Így utólag visszagondolva erre a napra, a fene sem gondolta, hogy ez lesz belőle… Amikor minden nap rutinná válik. Amikor már csak arról szól a kapcsolat, hogy neveled a gyerekeid, de a régi vidám önmagad már nincs sehol. Illetve néha visszaköszön, mint egy tarka szárnyú, színes lepke a nyári zápor után és elmerengsz rajta, hogy hová lettél. Ezt akartad? A szex is rutinná vált. Hiába próbálod ezt megmásítani és próbáltál változtatni, csak az lett belőle. Az izgalom és a szenvedély eltűnt belőle. Az idő és a megszokás összeforrasztott benneteket, de az Élet sava-borsa jórészt eltűnt… Olyan volt, mint egy hollywoodi film. Így utólag is jót mosolygok rajta. Blockbuster lehetett volna belőle, csak egy Robert Zemeckis kellett volna hozzá. Délben ebéd után szokás szerint kiugrottam egy kávéra. Elég sokan voltak, egy ülőhely volt a bárszéken az ablaknál. Igazából először észre se vettem. El voltam foglalva a saját gondolataimmal. Utálok hallgatózni, de egy idő után feltűnt, hogy a mellettem ülő dekoratív hölgy fojtott hangon vitatkozik, feltehetőleg a férjével, mert a mondatfoszlányokból ez derült ki. Aztán egyszer csak lecsapta a telefont az asztalra, sikerült egy kicsit úgy meglöknie a bútort, hogy kilöttyent egy kicsi a kávémból. -Oh, bocsánat, ne haragudjon! – mondta. Nem volt szándékomban. -Semmi baj. -mondtam- Másokkal is megesik… Hát így kezdődött. Így utólag már nem tudom teljesen összerakni, de valahogy rendszeressé váltak ezek a déli találkák. Aztán egy nap megkérdeztem tőle, hogy munka után ne találkozzunk e. Igent mondott. Vannak olyan pillanatok az életben, amikor azt érzed, hogy a másik megérint ott legbelül, semmi más nem történik „csak” ennyi. De ez bőven elég. Olyan, mintha minden nap balzsamoznák a szíved. Láttam rajta, hogy neki is ugyanaz hiányzik, ami nekem. A vágy, a szenvedély, a varázslat. Megbeszéltem vele, hogy másnap délután hová jöjjön… A város egy eldugott, kis utcájában volt a hely. Ahogy becsukódott mögöttünk az ajtó, vadul csókolózni kezdtünk. Ezer ambrózia áradt szét bennem, Ámor nyilai repítettek minket egyre messzebb…Már nem emlékszem, hogy kerültünk a zuhany alá ruha nélkül. Gyönyörű volt. A szeme volt a legszebb. Egymáshoz simultunk, a vízcseppek táncoltak a vállunkon. Aztán egyik kezével odanyúlt és megfogta merev férfiasságomat és elkezdett izgatni, előbb csak a kezével, aztán lassan elkezdett lefelé csúszni és pajkosan rám mosolygott, ajka gyöngyözött a víztől. Először csak a nyelvével izgatott, aztán lassan az ajkai közé vezette…Éreztem, hogy lassan magam is vízpárává válok a gyönyörtől… A következő emlékképem az, hogy fekszik az ágyon és minden egyes, a testét érintő csókomra egy halk „ahh” volt a válasz, nem tudom már meddig csókolgattam. Egyik kezemmel a jobb combján elindultam lassan simogató mozdulatokkal felfelé és a kelyhéhez értem, de tovább is indultam a felfedező útra és bejártam testének minden völgyét és dombját. Aztán megint visszaértem a gyönyörök kertjéhez és éreztem, ahogy a gyönyör nedvei körbefonják az ujjaimat, simogattam az ajkait körbe-körbe. Egy idő után a csiklójához érve megfeszült a teste, lüktetett minden porcikája. Később a nyelvemmel is elértem a gyönyörpontját, egy halk sikoly hagyta el az ajkait… Végigsimogattam a gyönyörű testét és megcsókoltam…nem akart elengedni, nyelvünk egymásba gabalyodott. Könnyű volt behatolni a szép nagyajkai közé és egyre beljebb jutottam…a világ körülöttünk feloldódott a gyönyörben. Egyre hangosabbak lettek a sóhajok, ahogy együtt lüktettünk. Nem bírtam ki, hogy ne csókoljam közben, de ez egyre nehezebbé vált…egyszerre értünk el a kéj hegycsúcsára, megálltam a mozgásban, hogy érezzem ahogy élvez, mámorító volt. Csukott szemhéján keresztül láttam, hogy máshol jár. Még pár percig így voltunk egymásban ölelkezve, amikor kinyitotta a szemét és elmosolyodott. Megcsókoltam. Mindenhol. Végigcirógattam a testét a kezemmel. Közben halkan a fülembe súgta: „Lesz ilyen máskor is?”Mondtam neki: „Akkor ezt megbeszéltük”… És volt még máskor is. Sokszor…

Segítség:

Ebben a menüpontban összegyűjtöttük a leggyakoribb kérdéseket és válaszokat témakörönként, funkciónként rendezve. A legtöbb kérdésre itt gyorsan megtalálható a válasz, ha esetleg mégsem, akkor ugyanitt tudsz írni az ügyfélszolgálatnak is.

{nick} profilképe
0/10

{title}

{nick},

{body}

Elolvasom
Pontátlag: {point_avg}/10
{nick} profilképe
0/10

{title}

{nick},

{body}

Elolvasom
Pontátlag: {point_avg}/10

Rendszerüzenet

Rendszerüzenet